Tonesettinga gjort av Ferenc Erkel
Songen «Isten áldd meg a magyart» (Gud velsigne ungararen 1823 av ungararen Ferenc Kölcsey (1790 –1838 ), og tonsett av Ferenc Erkel . Han vart teken i bruk som nasjonalsong i Ungarn i 1844 . Songen vert i munnleg form gjerne omtala som Himnusz .
Den ungarske nasjonalsongen skil seg ut frå andre nasjonalsongar ved at teksten er ei direkte bøn til Gud om å verne folket mot farar, og er utan den nasjonalistiske sjølvopphøginga enn gjerne finn i songar av denne sjangeren.
Songen Szózat Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar (Mot heimlandet ver tru og standhaftig, O ungarar) har ei minst like høg stjerne som den offisielle Himnusz.
Ungarsk tekst
Norsk omsetjing
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Gud, velsign ungararen
med glede og gode avlingar,
strekk mot han din beskyttande arm
om han kjempar med fiendar;
lenge har skjebnen slite han,
bring ei tid for lette,
han har lidd for alle sine synder ,
for fortida og framtida!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Forfedrane våre bringde du opp
Over dei heilage toppane i Karpatane ,
Gjennom deg vart ein vakker heim vunnen
For Bendeguz sine søner-
Og kor enn fløymer elvene
Tisza , Donau ,helten Árpáds etterkomarar
vil slå rot og bløme
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
For oss på Kuns -slettene
modna du kveiten,
i Tokaj -drueåkrane
draup du nektar.
Flagget vårt planta du ofte
på jorda åt dei ville tyrkarane,
og over Mátyás ' grimme hær stønna
den stolte borga Wien .
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Akk, men for våre synder
samla sinne seg i brystet ditt,
og du slo ned med dine lyn
frå tornande skyer,
no piler frå dei plyndrande mongolarane
du torna over oss,
dinest tyrkarane sin trældom
tok vi på skuldrene våre.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
How often came from the mouths
Of Osman's barbarian nation
Over the corpses of our defeated army
A victory song!
How often did your own son agress
My homeland, upon your breast,
And you became because of your own sons
Your own sons' funeral urn!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
The fugitive hid, and towards him
The sword reached into his cave
Looking everywhere he could not find
His home in his homeland
Climbs the mountain, descends the valley
Sadness and despair his companions
Sea of blood beneath his feet
Ocean of flame above.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Castle stood, now a heap of stones
Happiness and joy fluttered,
Groans of death, weeping
Now sound in their place.
And Ah! Freedom does not bloom
From the blood of the dead,
Torturous slavery's tears fall
From the cold eyes of the orphans!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Redeem, O Lord, the Hungarians
Who are tossed by waves of danger
Extend toward it your guarding arm
On the sea of its misery
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
They who have suffered for all sins
Of the past and of the future!
