Kazahsztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazah Köztársaság
Qazaqstan Respublikasy
(Қазақстан Республикасы)
Республика Казахстан
(Reszpublika Kazahsztan)
Kazahsztán zászlaja
Kazahsztán zászlaja
Kazahsztán címere
Kazahsztán címere
Nemzeti himnusz: Mening Qazaqstanym

FővárosaAsztana
é. sz. 48°, k. h. 68°Koordináták: é. sz. 48°, k. h. 68°
Legnagyobb városAlmati
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökKaszim-Zsomart Tokajev
MiniszterelnökOlzsasz Bektenov
A Szenátus elnökeMaulen Asimbajev
A Mazsilisz elnökeJerlan Kosanov
Hivatalos nyelvkazak, orosz
függetlenSzovjetuniótól
kikiáltása1991. december 16.
elismerése (felvétel az ENSZ-be)1992. március 2.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint19 002 586 fő (2021)[1]
Rangsorban62
Becsült19 400 000 [2] fő (2022)
Rangsorban62
Népsűrűség7 fő/km²[3]
Földrajzi adatok
Terület2 717 300 km²
Rangsorban9
IdőzónaUTC+5 (UTC+4 - +6)
Egyéb adatok
PénznemTenge (KZT)
Nemzetközi gépkocsijelKZ
Hívószám7
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 101
  • 102
  • 103
Internet TLD.kz
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazah Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kazahsztán (kazakul: Qazaqstan, hivatalos nevén: Kazah Köztársaság[4]) független ország Közép-Ázsiában.[5]

A világ 9. legnagyobb területű országa és egyben legnagyobb területű, világtenger nélküli országa.[5][6] Népsűrűsége az egyik legalacsonyabb a világon, mintegy 7 fő/km².[7] 1997 óta a fővárosa Asztana.

Gazdaságilag és politikailag vezető állam Közép-Ázsiában; a régió GDP-jének 60 százalékát állítja elő, elsősorban kőolaj- és gáziparán keresztül, és hatalmas ásványkincs készletekkel is rendelkezik.[8] Az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a FÁK, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), az Eurázsiai Gazdasági Unió, CSTO, OSCE, az Iszlám Konferencia és a Türk Államok tagja.

Földrajz[szerkesztés]

Hatalmas, 2,7 millió km² területével Kazahsztán több mint kétszer akkora, mint a másik négy közép-ázsiai volt szovjet állam, és 60%-kal nagyobb Alaszkánál. Az országot északról és nyugatról Oroszország, keletről Kína, délről Kirgizisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán, délnyugatról pedig a Föld legnagyobb tava: a Kaszpi-tenger határolja.[5]

Domborzat[szerkesztés]

Nyugat–keleti irányban a Kaszpi-tengertől az Altaj hegységig húzódik. Területét nagy kiterjedésű sztyeppterületek és félsivatagok (Turáni-alföld, Turgaj-kapu, Kizil-kum, Kara-kum, Rin-sivatag) tarkítják, a Kaszpi-tenger mentét pedig mocsarak jellemzik. Az ország keleti részén, a Balkas-tótól északra a Szariarka húzódik.

Délkeletről (Tien-san) és keletről (Altáj) magas hegységek nyúlnak be. Legmagasabb pontja a Han Tengri (7010 m)[5] a Tien-sanban található.

Az ország változatos domborzata a következő egységekre osztható[9]:

Kazahsztán (Kazahsztán)
Aral-tó
(részben száraz)
Kazahsztán domborzati térképe

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország területének nagy részéről nincs lefolyás a tengerekbe, ezért nagy, lefolyástalan pusztai tavak alakultak ki: a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és a Balkas-tó. Ezeknek önmagukban is tekintélyes méretű vízgyűjtő területük van. A Kaszpi-tengerbe ömlik az Urál folyó, az Aral-tóba a Szir-darja. Kazahsztán északi részéről az Irtis és mellékfolyói a Jeges-tengerbe vezetik le a vizeket.

Az Aral-tó vízszintje az utóbbi 30 évben 15 méterrel csökkent, mivel a tavat tápláló folyók vizét gyapotföldek öntözésére használták el. A kiszáradt tófenéken felhalmozódott só és hulladék ökológiai katasztrófát okozott.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlati térkép Köppen osztályozásán (angol)

Kazahsztán éghajlata kontinentális,[5] illetve a magas hegységekben magashegyi. A csapadék mindenütt kevés, a Kaszpi-tenger közelében valódi sivatagok is kialakultak. Az ország északi tájain több a víz, mint a középső vidékeken, de nem a csapadék több, hanem a párolgás kisebb.

Az ország viszonylag alacsony csapadékaránya és száraz földrajzi adottságai ellenére az északi és középső vidékein nem szokatlanok a tavaszi áradások, amelyeket esetenként heves esőzések és hóolvadás is okozhat. 2017 áprilisában, miután a téli hómennyiség 60 százalékkal meghaladta az átlagot, a heves esőzések széleskörű károkat okoztak, és emberek ezrei kényszerültek otthonukat ideiglenesen elhagyni.[11]

Környezeti problémák[szerkesztés]

Kazahsztán környezetét súlyosan károsította az emberi tevékenység. A vizének nagy részét ipari szennyvizek, növényvédőszer- és műtrágyamaradékok, valamint egyes helyeken radioaktív anyagok szennyezik. A leglátványosabb kár az Aral-tót érte, amely még az 1970-es években hatalmas területű volt, de azóta a vízszintje drámaian lecsökkent, a területe a töredékére zsugorodott, nagy városok kerültek távol a víztől. Mindez súlyos gazdasági károkat is okozott.

Az ipari szennyezés nagy aggodalomra ad okot az ország városaiban és környékén, ahol az elöregedő gyárak hatalmas mennyiségű szűretlen szennyezőanyagot engednek naponta a levegőbe, a folyó- és talajvizekbe. Az egykori főváros, Almati különösen veszélyeztetett.

Már a szocialista időkben súlyos környezeti károkat okoztak. Az 1950-es és 1960-as években a kazahsztáni sztyeppék hatalmas területeit felszántották Hruscsov mezőgazdasági projektjének részeként. A szűzföldek feltörése Észak-Kazahsztánban azonban csak átmenetileg növelte a gabonatermő területet, a feltört, növénytakarótól megfosztott földeket elvitte a szél. Átgondolatlanul kezdtek nagy területeket öntözni, a következmény a talaj szikesedése lett.

A radioaktív vagy mérgező vegyi telepek ma országszerte megtalálhatók. Súlyos környezeti veszélyt okoz a nukleáris sugárzás, különösen az északkeleti Szemej (Szemipalatyinszk) régiójában, ahol az egykori Szovjetunió csaknem ötszáz nukleáris fegyvert tesztelt, ebből 116-ot a föld felett. Az ilyen teszteket gyakran a helyi lakosság evakuálása vagy akár riasztása nélkül hajtották végre. Bár a nukleáris kísérleteket 1990-ben leállították, a sugármérgezés, a születési rendellenességek, a súlyos vérszegénység és a leukémia nagyon gyakori a térségben.[15]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Nemzeti parkok[szerkesztés]

Kazahsztán nemzeti parkjai:[16]

Történelem[szerkesztés]

A hsziungnu nomád birodalom az i. e. 2 században és a mai országhatárok

A 10. században a szeldzsuk török birodalom területe elérte egészen a mai Kazahsztán déli részét, majd a 13. században Dzsingisz kán birodalma alá tartozott. Területén a 15. században alakult meg a Kazak Kánság. A kalmükökkel harcoltak, ezért orosz protektorátust kértek, mely 1730-tól 1750-ig volt érvényben. A 19. század közepétől került orosz uralom alá. 1920-ban csatlakozott Kirgiz ASZSZK néven Szovjet-Oroszországhoz. Nevét 1925-ben változtatták Kazah ASZSZK-ra. 1936-tól a Szovjetunió tagköztársasága volt 1991-ig. A függetlenség kikiáltása után csatlakozott a FÁK-hoz.

Az Arany Horda területe 1300 körül

Kazak Kánság[szerkesztés]

Kazahsztán a kőkor óta lakott: éghajlata és domborzata a nomád állattartás számára a legkedvezőbb. Lehetséges, hogy az itteni tágas sztyeppéken háziasították a lovat. Ősi városai hosszú ideig a keletet nyugattal összekötő Selyemút fontos megállóhelyei voltak. Tartósabb állam csak a 13. század eleji mongol hódítással keletkezett. A Mongol Birodalomban közigazgatási egységet szerveztek itt, ebből fejlődött ki a Kazak Kánság.

Történelmi periódusokon keresztül a hagyományos nomád élet, az állattenyésztésen nyugvó gazdaság dominált a sztyeppen. A 15. századtól kezdve alakult ki a török törzsek között a különálló kazak öntudat. A folyamat a 16. század közepére különálló kazak nyelvet, kultúrát és gazdaságot eredményezett. A régióban folyamatos volt az összeütközés a bennszülött kazak emírek és a délről szomszédos perzsa nyelvű népek között. A korai 17. századra a Kazak Kánság a törzsi vetélkedés színtere lett, és gyakorlatilag felosztották a népet Nagy, Középső és Kis Hordára (jüz). Politikai széttagolódás, törzsi vetélkedés, az országon átvezető nyugat-keleti kereskedelmi utak jelentőségének csökkenése meggyengítette a Kazak Kánságot.

A 17. században a kazakok az ojrátokkal, a nyugati mongol törzsek szövetségével harcoltak, akik a dzsungárokkal együtt egyre agresszívebbek lettek. A 18. század elején ért a Kazak Kánság hatalmának csúcsára. Ebben az időszakban a Kis Horda részt vett a Dzsungár Kánság elleni 17231730-as győztes háborúban. Ezt a dzsungárok „nagy katasztrófának” nevezett, a kazak területekre történt betörése előzte meg. A kazakok ugyanakkor folyamatosan szenvedtek a volgai kalmükök portyáitól.

Orosz Birodalom[szerkesztés]

A 19. században az Orosz Birodalom terjeszkedése közben behatolt Közép-Ázsiába. A cár uralma alá hajtotta a mai Kazak Kánság területét. Oroszország kiépítette közigazgatását, katonai helyőrségeket, laktanyákat épített, hogy megerősítse jelenlétét Közép-Ázsiában. Az első orosz támaszpont, Orszk 1735-ben épült. Oroszország az orosz nyelv használatát erőltette minden iskolában és kormányzati szervezetben. Az orosz törekvések rendkívüli ellenszenvet váltottak ki a kazak népben, és az 1860-as években sok kazak ellenállt az orosz megszállásnak, leginkább azért, mert az a hagyományos nomád életmód és az állattenyésztésen alapuló gazdaság megszűnését jelentette, aminek nyomán a kazak törzsek egy részét nagyon gyorsan elérte az éhínség. Az 1800-as évek végén kialakuló kazak nemzeti mozgalom a hazai nyelv és identitás megőrzéséért harcolt, ellenállt az Orosz Birodalom asszimiláló törekvéseinek.

Kép egy kazak jurtában az 1910-es évekből

Az 1890-es évektől nagyszámú szláv telepes telepedett be a mai Kazahsztán területére. A telepesek száma különösen gyorsan nőtt azután, hogy átadták 1906-ban az Orenburgból Taskentbe vezető vasutat. A földért és a vízért az újonnan érkezők és a kazakok versenyeztek egymással. Ez a kazakok körében erős ellenszenvet váltott ki a gyarmati uralommal szemben a cári rendszer utolsó éveiben. 1916-ban sorozatos felkelések törtek ki. A kazakok orosz és kozák falvakat támadtak meg, válogatás nélkül ölték az ott találtakat. Az oroszok könyörtelenül visszavágtak. A katonák 300 000 kazakot űztek a hegyek közé vagy Kínába. Amikor a következő évben nagyjából 80 000 visszatért közülük, sokakat lemészároltak a cári erők. Az 1931–1933-as éhínség idején kazakok milliói haltak éhen.

A Szovjetunióban[szerkesztés]

Kazahsztán területe a Szovjetunióban

Az Orosz Birodalom összeomlását követő polgárháborút követően Kazahsztán területén is szovjethatalom létesült. A szovjetek elnyomták a hagyományos elitet, az 1920-as évek végén és az 1930-as években erőszakkal kollektivizáltak, tömeges éhezést és nyugtalanságot váltva ki ezzel. 1926 és 1939 között a kazak lakosság 22%-kal csökkent az éhezés, az erőszak és a kivándorlás miatt. Az 1930-as években sok kazak értelmiségit végeztek ki, részint az általános elnyomás részeként, részint a kazak öntudat és kultúra módszeres elnyomása céljából. A szovjet uralom megszilárdulása után a kommunista apparátus folyamatosan dolgozott Kazahsztán teljes betagolásán a szovjet rendszerbe. 1936-ban Kazahsztán szovjet köztársaság lett.

Az 1930-as és 1940-es években Kazahsztánból képzett emberek milliói távoztak a Szovjetunió más részébe. Sokakat erővel telepítettek át Szibériába vagy Kazahsztán más vidékére, hogy megfosszák őket etnikai örökségüktől és hitüktől. Áldozatai is bőven voltak ennek az áttelepítésnek. Azok is sokan voltak, akiket helyben internáltak a legnagyobb szovjet munkatáborokba. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság öt nemzetiségi hadosztály felállításával vett részt a Szovjetunió második világháborús erőfeszítésében. Közben a háborús erőfeszítések támogatására erőteljes iparosítás indult, és bányákat nyitottak. Amikor Sztálin meghalt, Kazahsztán gazdasága még a mezőgazdaságon alapult. 1953-ban Nyikita Hruscsov nagyratörő „szűzföld”-programjának célja a nomádok legelőiből a Szovjetunió fő gabonatermő vidékének kialakítása volt. Vegyes eredménnyel zárult. A későbbiekben a Leonyid Brezsnyev idején folyt modernizáció felgyorsította a mezőgazdaság fejlődését, de Kazahsztán lakosságának nagy része még mindig állattenyésztésből élt. 1959-ben a lakosság 30%-a kazak, 43%-a viszont orosz volt.

A szovjet társadalomban fokozódó feszültségek az 1980-as években politikai és gazdasági reformokat kényszerítettek ki. Kazahsztánban nagyon fontos tényező volt Lavrentyij Berija döntése 1949-ben, hogy Kazahsztán területén Szemipalatyinszkba (ma Szemej) telepítik az atomkísérleti telepet. Ennek generációkkal később is katasztrofális környezeti és biológiai hatásai voltak, ami fokozta a kazakok dühét a szovjet rendszerrel szemben. 1986 decemberében fiatal kazakok tömegtüntetésen tiltakoztak a Kazah Kommunista Párt kazak nemzetiségű első titkára leváltása ellen. Helyére orosz nemzetiségű, Oroszországból érkezett titkárt állítottak. A kormány erői elnyomták a nyugtalanságot, néhány embert megöltek, sok tüntetőt bebörtönöztek. A szovjet uralom utolsó napjaiban az elégedetlenség fokozódott, és ki is fejeződhetett Mihail Gorbacsov glasznoszty politikája miatt.

A függetlenség után[szerkesztés]

Nurszultan A. Nazarbajev 1991-től 2019-ig az ország elnöke volt

Kazahsztán 1990. október 25-én szuverén köztársasággá nyilvánította magát a Szovjetunión belül. Függetlenségét 1991. december 16-án kiáltotta ki.[5]

A függetlenség utáni első években jelentős reformokat hajtottak végre, de fennmaradt a szovjet stílusú gazdaság és az egypártrendszer. Nurszultan Nazarbajev 1989-ben lett a Kazah Kommunista Párt feje, 1991-ben köztársasági elnökké választották. Jelentős lépéseket tett a piacgazdaság bevezetése irányába.

A fővárost 1997-ben átköltöztették, és 1998 májusában átkeresztelték Asztanára,[17] 2019-ben az elnökről a Nur-Szultan nevet kapta. 2022-ben a Nazarbajev-korszak végét jelképezve visszanevezték Asztanára.[18]

2000-es évek[szerkesztés]

Kazahsztán próbált jó kapcsolatot ápolni az USA-val és Oroszországgal is. 2013-as kazak bélyeg Obamával, Nurszultan Nazarbajevvel és Medvegyevvel

2000 óta jelentős gazdasági növekedés zajlott az országban.[19] Nagy kőolaj-, földgáz-, ásványkincskészletet tártak fel.

A demokrácia kialakítása azonban nem sikerült. Nazarbajev vezetése ugyan kezdetben visszafogott volt, – a szomszédos közép-ázsiai államok vezetéséhez képest – idővel azonban egyre tekintélyelvűbb rendszert épített ki.[20]

2007 júniusában a kazak parlament törvénybe iktatta, hogy Nazarbajev élete végéig gyakorolhatja a köztársasági elnök minden felhatalmazását, joga van kijelölni utódját, mentelmi joga van és befolyása alatt áll a bel- és külpolitika. Cenzúrázták a sajtót a személyiségi jog védelmének önkényes értelmezésével, blokkoltatták az ellenzéki weboldalakat, betiltották a vahhábita szektát. Az elnök tartományi kormányzóit személyesen nevezte ki.

Az Amnesty International kritikája szerint Kazahsztánban elterjedt gyakorlat a statáriális tárgyalás, a kínzás, és rendkívül rossz körülmények uralkodnak a büntetés-végrehajtási intézményekben.[21] Az EU-országok zöme ez okból nem teljesítette az elnöknek a kéréseit, amelyekben politikai ellenfelei kiadatását szerette volna elérni. Magyarország azonban a baráti kapcsolat nevében 2017. nyarán kiszolgáltatta Nazarbajev egyik ellenfelét, egy Jerzan Kadesov nevű üzletembert.[22][23]

Az országban 2021 elején törölték el a halálbüntetést.[24]

2022-es zavargások[szerkesztés]

Tiltakozók 2022 elején Aktöbéban

A lakosság által széles körben használt autógáz (LPG) árplafonjának eltörlése és az árának hirtelen megemelkedése miatt január elején több városban tiltakozó tüntetések kezdődtek, majd országosan elterjedtek; a legnagyobb városban, Almatiban pedig már erőszakba csaptak át, ahol gyújtogatások is voltak. Január 5-én délután a fővárosban két hétre rendkívüli helyzetet és szükségállapotot hirdettek ki, az egész országban lekapcsolták az internetet és a mobilhálózatot. Tokajev kazak elnök menesztette a kormányfőt és az addigi helyettest nevezte ki, valamint átvette az ország Biztonsági Tanácsának elnöki jogkörét (korábban a tisztséget Nazarbajev töltötte be).[25][26] Tokajev kérésére a KBSZSZ katonai csapatokat küldött Kazahsztánba a rend helyreállítására.

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

Fájl:Kazakh Parliament Astana.jpg
A parlament épületei, Asztana (egy ideig Nur-Szultan)

Államforma, törvényhozás, végrehajtás[szerkesztés]

Az ország államformája köztársaság, kormányformája elnöki rendszerű, szerkezetét tekintve unitárius állam.[27][28]

Az elnök az államfő, egyszersmind a hadsereg feje, és vétójoga van a parlamenti törvényhozásban. Az elnököt közvetlenül választják, megbízatása öt évre szól.

  • Nurszultan Abisuli Nazarbajev, 1991-től a független ország első elnöke, majd 2019-ben váratlanul bejelentette lemondását. Egy hónappal korábban menesztette a teljes kormányt és kormányfőnek az addigi miniszterelnök-helyettest, Aszkar Uzakpajevics Mamint nevezte ki.[29][30] Lemondását bejelentő televíziós beszédében hozzátette, hogy megtartja pártelnöki tisztségét a kormányzó Nur Otan pártban, és továbbra is a biztonsági tanács elnöke marad, (utóbbit törvény írja elő). Szintén a törvény értelmében élete végéig a Nemzet Vezetője (Елбасы) marad, ami számára széles jogköröket biztosít. Lánya, Dariga Nazarbajev a szenátus elnöke lett.
  • Az ország második elnöke: Kaszim-Zsomart Kemeluli Tokajev, 2019. márciusától. Megválasztása előtt hosszú időn át a szenátus elnöke volt.[31] Április 9-én bejelentette, hogy az országban június 9-én előrehozott elnökválasztást tartanak. A hivatalban lévő elnök mandátuma egyébként 2020 tavaszáig tartott volna.[32] A június 10-én közzétett végeredmény szerint a választáson a szavazatok 70,96%-ával elnökké választották. 2019. június 11-én letette a hivatali esküt és ezzel hivatalosan is – nem csupán átmeneti időre – Kazahsztán elnöke lett.[33]

A miniszterelnök, Kazahsztán kormányfője elnököl a miniszteri kabinetben. A kabinetben három miniszterelnök-helyettes és 16 miniszter van. A miniszterelnök:

  • 2007. január 10-étől hosszú ideig: Karim Maszimov.
  • 2019. február 21-étől: Aszkar Uzakpajevics Mamin, őt Nazarbajev elnök lemondása elött egy hónappal nevezte ki (elődje Bakitzsán Szagintajev).

Kazahsztánnak kétkamarás parlamentje van, amelyet az alsóház (Madzslísz) és a felsőház (Szenátus) alkot. A Madzslísz 77, a Szenátus 39 tagú.

Politikai pártok[szerkesztés]

A legnagyobb párt a Nur Otan (Amanat), a Haza Fénysugara pártja, amelyet Nurszultan Nazarbajev alapított. Két másik, az elnökkel szimpatizánsnak tekinthető párt van, az agrár-ipari blokkot képező AIST és az ASAR párt, amelyet Nazarbajev lánya alapított. Az ellenzéki pártok mindössze egyetlen parlamenti helyet értek el,[mikor?] a választások az EBESZ szerint nem feleltek meg a nemzetközi standardoknak.

Az ország a 2020-as évek elején hat bejegyzett politikai pártnak ad otthont, amelyek közül háromnak – Nur Otannak, Ak Zsolnak és a Kazahsztáni Néppártnak (volt kommunisták) – vannak tagjai a Mazsiliszben.[34] Utóbbi kettő ellenzéki erőként pozicionálja magát, de többnyire a Nur Otan kormánypártnak megfelelően szavaz.[34] A politikai spektrumnak nincs határozott felosztása jobbra, balra és középre, de a Nur Otan jobbközép,[34] nacionalista [35] gyűjtőpártként [36] jellemezhető.

A parlamenti képviselői munkára széles körben úgy tekintenek, mint egy olyan biztosra, akinek a munkája lehetővé teszi, hogy a családja és közeli munkatársai révén jövedelmező üzleti tevékenységet végezzen.[34] A 2020 táján hatalmon lévő tekintélyelvű rezsim ellen a politikai pártok nem képesek megfelelően átültetni a választók akaratát és törekvéseit a törvényalkotásba.[34]

Jogállamiság[szerkesztés]

A hatalmi ágak szétválasztása formálisan megtörtént, de továbbra is gyenge. Annak ellenére, hogy a Madzslísz 2012 óta már nem egypárti kamara, a kormányzó párt, a Nur Otan uralja a végrehajtó hatalom akaratát.[34] A végrehajtó hatalom, különösen az elnökség koncentrálja a legtöbb hatalmat, és egy engedelmes parlamentre és egy lojális bírói karra támaszkodik céljainak előmozdítása érdekében.[34] Nazarbajev elnök lemondása óta a volt elnök és kormánya új hatalmi központot alakított ki, amely túlzott befolyást gyakorol az utódjára. Például a Nemzetbiztonsági Tanács élethosszig tartó elnökeként Nazarbajev megvétózhatja Tokajev elnök és kormánya legtöbb kulcsfontosságú döntését, ami megakadályozza a valódi politikai átalakulást, és semmissé teszi a legtöbb előrelépést.[34] A parlamenthez hasonlóan az igazságszolgáltatás továbbra is a végrehajtó hatalomtól függ, és döntései gyakran átpolitizáltak.[34]

A 2017-es alkotmányreform de jure megteremtette a demokratikus átalakulás alapjait azáltal, hogy a parlamentet szélesebb jogkörrel, a kormánnyal szembeni bizalmatlansági joggal és az elnökségtől való nagyobb függetlenséggel ruházta fel. Mindaddig azonban, amíg a tekintélyelvű rezsim irányítja az országot, kevés gyakorlati változás várható.[34] Ez különösen szembetűnő a Nazarbajevtől Tokajevig tartó elnöki utódlás fényében, ugyanis előbbi a 2019-es elnöki posztjáról való lemondása óta létrehozta saját hatalmi központját.[34]

A Freedom House 2020-ban "tekintélyelvű rezsimnek" minősítette Kazahsztánt, kijelentve, hogy a szólásszabadságot nem tartják tiszteletben, és nem biztosítják a szabad és tisztességes választásokat.[37]

A demokratikus folyamatok feletti tényleges vétójog a jelenlegi és a volt elnökök kettőséé, akik a nyilvánosság előtt mindig egységesen lépnek fel, de akik közül továbbra is Nazarbajev mondja ki a végső szót.[34] Semmilyen más hazai erő, legyen az párt, egyesület, üzleti lobbi vagy katonaság, nem tudja megkérdőjelezni a Nazarbajev-klán hatalmát, akár a demokratikus rend védelmében, akár önérdekből. A rezsimre fenyegetőnek tekintett erőket részben adminisztratív és bírósági eszközökkel kizárták a politikai színtérről.[34]

A korrupció elleni küzdelem több mint egy évtizede a kazak hatóságok szlogenje.[34] A politikai korrupció és a nepotizmus azonban a 2020-as évek elején is burjánzik, és aláássa az országnak a közkiadások optimalizálására, a pazarló vezetési gyakorlatok felszámolására és a közigazgatás professzionalizálására irányuló erőfeszítéseit.[34]

Emberi jogok[szerkesztés]

Az állampolgári jogok és szabadságjogok védelme kodifikálva van, de a gyakorlatban rosszul érvényesül.[34] A véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát korlátozzák, ha független gondolkodású újságírókról, tiltakozó csoportokról vagy a kormányt és az uralkodó rendszert kritizáló társadalmi egyesületekről van szó.[34] A független szakszervezeteket aktívan diszkriminálják, különösen a 2011-es zsanaozeni és a 2019-es tengizi zavargások óta, amelyek rávilágítottak arra, hogy kordában kell tartani őket a nagyszabású társadalmi zavargások elkerülése érdekében.[34] A kínzás alkalmazása a büntetés-végrehajtásokban rendszerszintű, és különös veszélyt jelent a rezsim aktív kritikusaira.[34]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az országban 17 terület (oblıs többes szám: oblıstar és 3 területi jogú város (Almati, Asztana és Simkent) található. Az Oroszország által bérelt Bajkonur (Bajkongir) különleges státusszal rendelkezik.

Kazahsztán területei
Terület Székhely
Abaj terület Szemej (Szemej)
Akmolai terület Köksetau (Kökşetaw)
Aktöbei terület Aktöbe (Aqtöbe)
Almati terület Konajev (Qonaev)
Atiraui terület Atirau (Atıraw)
Nyugat-kazahsztáni terület Oral (Oral)
Zsambili terület Taraz (Taraz)
Karagandi terület Karagandi (Qarağand)
Kosztanaji terület Kosztanaj (Qostanay)
Kizilordai terület Kizilorda (Qızılorda)
Mangisztaui terület Aktau (Aqtaw)
Türkisztáni terület (korábban: Dél-kazahsztáni t.) Türkisztan (Türkisztan)
Pavlodari terület Pavlodar (Pavlodar)
Észak-kazahsztáni terület Petropavl (Petropavl)
Kelet-kazahsztáni terület Öszkemen (Öskemen)
Ulitaui terület Zsezkazgan (Zsezkazgan)
Zsetiszu terület Taldikorgan (Taldikorgan)

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Kazahsztán népsűrűsége 2016-ban
Asztana (Nur-Szultan) belvárosa
Petropavl mecsete

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népesség: 19,4 millió fő (2022. évi becslés)
  • Népsűrűség: 7 fő/km²

Népességének változása[szerkesztés]

A népesség alakulása 1960 és 2021 között
Lakosok száma
9 714 260
11 872 939
13 382 211
14 362 417
15 403 006
16 439 095
15 071 300
15 012 985
16 556 600
19 002 586
1960196619731979198519921998200420112021
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Kazahsztán legnagyobb városai népesség szerint (2019)
Kép Rang Város Terület Népesség Rang Város Terület Népesség Kép
Almati
1. Almati Almati 1 854 656 11. Kosztanaj Kosztanaji 239 652
Simkent
2. Asztana Asztana 1 127 263 12. Kizilorda Kizilordai 238 349
3. Simkent Simkent 1 038 278 13. Oral Nyugat-kazahsztáni 234 233
4. Aktöbe Aktöbei 497 381 14. Petropavl Észak-kazahsztáni 218 031
5. Karangandi Karagandi 496 701 15. Aktau Manggisztaui 182 033
Asztana
6. Taraz Zsambili 357 791 16. Zsangaözen Manggisztaui 181 635
Aktöbe
7. Szemej Abaj 349 102 17. Temirtau Karagandi 179 248
8. Pavlodar Pavlodari 334 057 18. Türkisztan Türkisztáni 164 413
9. Öszkemen Kelet-kazahsztáni 329 090 19. Köksetau Akmolai 145 652
10. Atirau Atiraui 268 840 20. Taldikorgan Zsetiszu 145 431

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Kazahsztán kétnyelvű ország:[38] a hivatalos nyelv a kazak és az orosz.[39]

A kazak, amelyet a lakosság 83%-a ért,[40] államnyelvi státuszú, míg az oroszt, amelyet a lakosság többsége ért, általában az üzleti, kormányzati és etnikumok közötti kommunikációban használják, bár a kazak nyelv fokozatosan felváltja.

Az országban beszélt kisebbségi nyelvek közé tartozik az üzbég, ukrán, ujgur, kirgiz és a tatár.

Az írásrendszer (2022-ben) a cirill ábécé. A kormány 2015 januárjában bejelentette, hogy 2025-re a latin ábécé váltja fel a cirillt.[41]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

2018-ban az etnikai kazakok teszik ki a lakosság 67,5%-át, a kazahsztáni oroszok pedig 19,8%-át.[42] Egyéb jelentős csoportok közé tartoznak az ukránok (2,1%), üzbégek (2,8%), tatárok (1,3%), fehéroroszok, ujgurok (1,4%), azeriek, csuvasok, lengyelek, németek, a litvánok.[43] Néhány etnikai kisebbséget, például az ukránokat, koreaiakat, volgai németeket (1,1%), csecseneket és a rezsim orosz politikai ellenfeleit az 1930-as és 40-es években Sztálin deportálta Kazahsztánba. A legnagyobb szovjet munkatáborok (gulag) egy része Kazahsztán területén működött.[44]

A Szovjetunió felbomlása óta a kazakok aránya a népességen belül növekedett, míg a betelepült oroszok és ukránok száma csökkent. Legjelentősebb az orosz nemzetiségűek visszaszorulása. Míg az 1990-es évek elején a lakosság 36%-a volt orosz nemzetiségű, addig napjainkra arányuk 20% alá csökkent a nagyarányú, Oroszországba való visszatelepülés miatt.

Vallás[szerkesztés]

A 2009-es népszámlálás szerint a lakosság 70%-a muszlim, 24%-a orosz ortodox, 2%-a protestáns, a maradék egyéb, illetve vallástalan.[45]

Egyes adatok azt mutatják, hogy a muszlimokon belül az irányzatokon kívüliek alkotják a többséget,[46] míg mások azt jelzik, hogy az országban a legtöbb muszlim szunnita, a Hanafi-iskolát követve.[47] Ide tartoznak az etnikai kazakok, akik a lakosság több mint 60%-át alkotják, valamint az üzbégek, az ujgurok és a tatárok.[48]

Hivatalosan vallásszabadság van, de ennek ellenére súlyosan korlátozzák azt, a kormánnyal szemben álló vallási vezetőket elnyomják. A kormány által finanszírozott „szektaellenes központok” a vallási kisebbségekkel szembeni intoleranciát mutatják. A keresztények körében többek közt a baptisták, a hetednapi adventisták és a Jehova Tanúi kerültek Kazahsztán kormányának célkeresztjébe. Betiltották a „szélsőséges irodalmat” is, amelyet például az ahmadijja muszlimok, a Hare krisnások vagy a Jehova Tanúi használnak és terjesztenek.[49]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Gyárépület, Balkas
A bajkonuri űrrepülőtéren egy Szojuz TMA-16 űrhajót szállítanak a kilövőhelyre

Kazahsztán gazdasága Közép-Ázsia legnagyobb és legerősebb gazdasága. Az olaj- és a gázkitermelés a vezető gazdasági ágazat. Hatalmas területe lévén jelentős mezőgazdasági potenciállal is rendelkezik, beleértve az állattenyésztést és a gabonatermelést.

Kazahsztán volt az első egykori szovjet köztársaság, amely teljes adósságát visszafizette az IMF-nek.[50]

2010 nyarától vámuniót alkot Oroszországgal és Fehéroroszországgal.[51] 2015-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO).[52]

Ipar[szerkesztés]

Kazahsztán a világ vezető országa az uránkitermelés terén, a globális termelés 35%-ával,[53] és Ausztrália után a világ második legnagyobb uránkészletével rendelkezik.[54]

Kazahsztán a világ egyik fontos olajkitermelő országa. Olajkitermelése a 19. század végén kezdődött, jóval korábban, mint Iránban, Kuvaitban, Mexikóban, Norvégiában vagy Szaúd-Arábiában. A 2010-es években az olaj- és gázipar Kazahsztán GDP-jének negyedét adja.[55]

Főbb iparágak: kőolaj-finomítás, színesfém-kohászat, textilipar.

Kazahsztán a világ egyik legnagyobb finomított réz gyártója és exportőre.

Jelentősebb még a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek, villanymotorok, építőanyagok gyártása.[56]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A 2010-es években a mezőgazdaság adja az ország GDP-jének körülbelül 5%-át.[57]

Gabonatermesztését tekintve Oroszország és Ukrajna után a harmadik helyen áll a FÁK-ban. A búzakivitel az egyik fő devizabevétel-forrás az ország gazdaságában.

Külkereskedelem[szerkesztés]

Export
[56]
  • Fő exportcikkek: olaj és olajtermékek, földgáz, fémek, vegyi anyagok, gépek, gabona, gyapjú, hús, szén.
  • Fő exportpartnerek (2019):  Kína 13%,  Olaszország 12%,  Oroszország 10%, Hollandia 7%, Franciaország 6%, Dél-Korea 5%
Import
[56]
  • Fő importcikkek: gépek és eszközök, fémtermékek, élelmiszerek
  • Fő importpartnerek (2019):  Oroszország 34%,  Kína 24%

Bajkonur[szerkesztés]

Kazahsztán területén volt az egykori Szovjetunió legnagyobb űrbázisa, a bajkonuri űrrepülőtér. Az Oroszországgal fönnálló jó gazdasági kapcsolatok egyik ágazata az űrkutatási, mert Kazahsztán függetlenné válása óta Oroszország Kazahsztántól bérli. A 21. században is innen indulnak a fontosabb orosz űrprogramok. Ilyenek a Nemzetközi Űrállomásra induló program szerinti és az űrturista fölbocsátások (Progressz, Szojuz). Farkas Bertalan 1980-as útjára és Charles Simonyi magyar-amerikai űrhajós elmúlt években sorra került két űrturista útjára is innen indult.

Közlekedés[szerkesztés]

Almati autóbuszállomása (Szajran)
Almati egyik útja
Villamos Pavlodarban

Közút[szerkesztés]

2002-ben a közúthálózat hossza 189 000 km, ebből burkolt: 108 000 km.[58]

A kazahsztáni autópálya-hálózat meglehetősen fejletlen, főleg az ország alacsony népsűrűsége miatt, hogy nagy távolságon nincs szükség szélesebb utakra.

Öt nemzetközi útvonal halad át Kazahsztánon, ezek:

  • M-32-es út: Simkent – Aktöbe – Oral (tovább Szamaráig)
  • M-36-os út: Almati – Asztana – Kosztanaj (tovább Cseljabinszkig )
  • M-38-as út: Almati – Szemej – Pavlodar (tovább Omszkig)
  • M-39-es út: Almati – Simkent (tovább Taskentig)
  • M-51-es út: Petropavl

Vasút[szerkesztés]

Kazahsztánban 13 601 km hosszú a vasúthálózat.

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Fő kikötők:

Légi közlekedés[szerkesztés]

96 repülőtér van az országban, ebből 33 burkolatlan kifutópályájú (2002).[56]

Az ország hatalmas területe a légi közlekedést a belföldi utazások nagyon fontos elemévé teszi.

2009-ben az Európai Bizottság az összes kazak légi fuvarozót feketelistára tette, az Air Astana kivételével.[59] Azóta Kazahsztán következetesen intézkedéseket tett a repülésbiztonság korszerűsítésére és átalakítására. 2016-ban az európai repülésbiztonsági hatóságok eltávolították az összes kazak légitársaságot a feketelistáról, és a Kazakh Airlines és a Polgári Repülési Bizottság "elegendő bizonyítékot szolgáltatott a nemzetközi előírások betartására".[60]

Telekommunikáció[szerkesztés]

Hívójel prefix UN-UQ
ITU zóna 29, 30, 31
CQ zóna 17

Kultúra[szerkesztés]

Jogi- és bölcsészettudományi egyetem épülete, Asztana
Lovasok a nemzeti öltözetben

Világörökség[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az általános iskolák 10-11 évesek, és ezután lehet főiskolába jelentkezni. A főiskolák fizetősek, 120 000-150 000 Tenge (180 000-225 000Ft) tanévenként.[mikor?]

Tudomány[szerkesztés]

Bajkonur (kazakul Байқоңыр, oroszul Байконур) város mellett található a világ egyik legnagyobb rakétaindító komplexuma, a Bajkonuri űrrepülőtér, amelynek 6000 km²-es körzetét 1995-ben húsz évre Oroszország vette bérbe. Az orosz parlament felsőháza, a Föderációs Tanács 2004. június 8-án ratifikálta a Bajkonur 2050-ig történő további bérléséről szóló megállapodást.[61]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Német színjátszás[szerkesztés]

Kazahsztán területileg túlnyomórészt ázsiai ország, ám számos európai eredetű kisebbség lakóhelye is. A második világháború elején felszámolt Volgai Német Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság lakóinak többségét a szovjet hatóságok ide deportálták (a többiek Nyugat-Szibériába, ill. az Altáj vidékére kerültek). Ma az ország északi területén becslés szerint mintegy 250 000 német él, közülük mintegy 3000 a régi fővárosban Alma-Atában. Hivatásos színházuk a Deutsches Schauspielhaus (Német Színház), Alma-Atában.

A színház előzménye az Engelsben, a Volgai Német Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában 1930-ban létesített színház, melyet amatőrökkel alapítottak, ám a továbbiakban hivatásos körülmények között működött. Erwin Piscator, aki filmforgatás miatt utazott ide, rendkívül lesújtóan nyilatkozott a szakmai és a nyelvi színvonalról. 1936-ban az egész társulatot a moszkvai Malij Tyeatrba rendelték fel „továbbképzésre”. A színház 1941-ig működött, amikor a volgai németek autonómiáját felszámolták, lakosait (köztük éppúgy a színház dolgozóit, mint közönségét) Kazahsztánba, és más ázsiai köztársaságokba deportálták.

A németek színháza itt 1980-ban jöhetett ismét létre, ezúttal már hivatásos, a moszkvai Scsepkin Akadémián végzett (szakmai gyakorlatukat a moszkvai Malij Tyeatrban végezték) kisebbségi színészekkel, ekkor a Karaganda melletti Temirtauban alapították Republikanisches Deutsches Schauspieltheater (Köztársasági Német Játékszín) néven, innen 1990-ben költözött át az intézmény Alma-Atába. Temirtaui nyitódarabja Alexander Reimgen „Die Ersten” („Az elsők”) c. műve volt. 1987-től kapott engedélyt a társulat kelet-németországi kapcsolatfelvételre, első nyugat-németországi turnéjukat 1989-ben engedélyezték. 1990-ben került sor első ízben nyugati társulat vendégjátékára Alma-Atában (Residenztheater, München), ami a feljegyzések szerint katartikus hatást okozott, nem is csupán az esztétikai élmény okán.

Ma a színház egy 100 ülőhelyes belvárosi volt moziépületben játszik (ez komoly vívmánynak számít a korábbi alkalmatlan külvárosi épület után), repertoárján elsősorban német és orosz klasszikusok, de kortárs darabok, sőt helyi német szerzők művei is szerepelnek, ezek mellett folklórműsorok is (Brauchtumspflege). Ma a színháznak 20 színésze van, akik közül egyik sem anyanyelvű. Az utóbbi évadok jellemző előadásai voltak: "Lady Milford aus Almaty", "Deutsch, als Fremd", "Kalifornisches Pferdchen", "Macbeth". A színház kivándorló színészek rajait bocsátotta ki, innen „származtak el” a Russland-deutsches Theater, Niederstetten (Baden-Württemberg) és az atheater, Münster tagjai is.

A német színház első növendékeit még a moszkvai Scsepkin Színművészeti Főiskola képezte, 1975-ben és 1976-ban indítottak itt egymás után két német kisebbségi osztályt, összesen 40 hallgatóval, képzésük azonban orosz nyelven zajlott, a helyzetet súlyosbította, hogy a növendékek dialektust (sőt egymástól eltérő dialektusokat) beszéltek. Ma képzésük Alma-Atában, a Deutsche Theaterakademieben zajlik, amely 1992-ben egyesületi körülmények között létrejött intézmény, a 2000-es évek elején 25 hallgatója volt.

A németországi "ifa” és más szervek támogatása nélkül működésképtelen lenne. Az első végzett osztály valamennyi tagja kivándorolt. (Nem minden évben indul új évfolyam.) Az akadémia növendékei ma már zömmel nem németek, sőt nyelvtudásuk is hiányos.

Művészetek[szerkesztés]

Kazak jurta
Énekes és zenészek a hagyományos viseletben az ország keleti részén

Zene[szerkesztés]

A hagyományos kazak zene mellett modern zenei irányvonal az egyik legfontosabb ágazattá nőtte ki magát az országban. A világ egyik leghíresebb, több mint 7 oktávot éneklő sztárja Dimash Qudaibergen. Kazahsztán folyamatosan szerepel a tehetségkuktató rendezvényeken, nem is csak egy, hanem több szereplővel. Új, feltörekvő csillaga a pop zenei műfajnak Danelija Tulesova és Jerzsan Maxim.[forrás?]

2015-ben a kazakok létrehozták a Q-pop műfaját, melyre nagy hatással volt a koreai K-pop.[62][63][64]

Hagyományok[szerkesztés]

Madjar törzs[szerkesztés]

Az ország északkeleti részén (saját legendáik szerint közel 1500 éve) él a madjarok törzse. A szétszórt, laza településformákon kb. 2000 család tartja magát madjarnak, bár nyelvük már kazak. Az utóbbi évtizedeket leszámítva nem tudtak arról, hogy rokon népeik lehetnek. A 90-es években (magyar kutatók közreműködésével) elvégzett genetikai vizsgálatok szerint a génmarkerek kontrollcsoportokkal történt összehasonlító vizsgálatai alapján az alföldi magyarsággal állnak legközelebbi genetikai kapcsolatban.

2007. július 48. között rendezték meg Arkalikban a Nagy-Kurultájt (madjar törzsi gyűlésnek nevezett hagyományőrző rendezvény), amelyen Magyarország meghívottai is részt vettek. Ezt követően, július 10-én a madjar vezetők és a magyarországi résztvevők megállapodást kötöttek a hagyományok és népi kulturális értékek kölcsönös megőrzéséről.[65]

A korábbi kapcsolatfelvétel folytatása a 2008. augusztus 8-ától augusztus 10-éig megrendezett magyarországi (Kunszentmiklós, Bösztörpuszta) Nagy-Kurultáj, amelyen számos hagyományőrző csoport mellett Kazahsztán madjar törzsének képviselői is részt vettek.[66]

Gasztronómia[szerkesztés]

A kazak gasztronómia nomád eredetű, ezért alapvető hozzávalók a lóhús, birkahús és különböző tejtermékek. A főzési technikák, összetevők és ízesítés mind-mind az évszázados nomád életmód folytán alakultak ki. A hús tartósításának nagy gyakorlata van sózás, szárítás vagy akár füstölés útján. A legtöbb főzési technika is az élelmiszerek hosszútávú megőrzésére irányul. Előnyben részesítik a savanyútejet, amely szintén tartósabb élelmiszernek számít.

A ló- vagy birkahúst gyakran jókora, egész darabokban főzik meg és szolgálják fel. A kazakok külön kitenyésztettek egy olyan lófajtát, melynek kizárólag hústermelőfunkciója van és nem szolgál málhás-, igavonó-, esetleg harci állatként. Ezeket a lovakat a sertéshez hasonlóan jelentős súlyra felhízlalják (gyakran olyanra, hogy az állat már mozgásképtelen), majd levágják.

A lóhús fogyasztása szinte a kazak nép védjegye. Ünnepek idején elmaradhatatlan fogás. A mindennapi étkezésben mégis a birkahúsé a vezető szerep. Szintén jelentős a marhahús fogyasztása. A kazak konyhán kedvelt a tevehús is, ám mivel az állat gyengébb hústermelő a birkával ellentétben, ezért leginkább különleges alkalmakon, pl. ünnepnapokon eszik a kazakok.

A legnépszerűbb kazak fogás, a besbarmak birkából készül. A kazakoknál a birkahúst a házigazda a vendégek fontosságához mérten szeleteli. A darabokat aztán kifőzik és tésztával, vagy csorbával (kazakul szorbával) eszik.

Lóhúsból többféle kolbászt állítanak elő, mint a kazi-t vagy a suzsik-ot. Különféle ló-, juh- és szarvasmarhabelsőségekből, mint a szív, máj, vese és egyebek pörköltet, a kuvirdag-ot készítik hagyma és paprika hozzáadásával. Kazahsztánban is ismert a piláf, amit palau-nak hívnak a nyelvükön.

Vadászok és útonjárók kedvelt uzsonnafogása az ún. zsaubüjrek, mely hasonló a saslikhoz: nyársra tűzött húsdarabokat a tűz fölött sütik meg.

A ló szívéből (a fő verőér, az aorta felhasználásával), az állat zsírjával és forró vízzel készül az ülpersek, amit főleg nők fogyasztanak. A sógornők közösen fogyasztják el, jelképezve összetartozásukat.

A birka agya külön csemege, amelyből a mipalau készül. Az agyvelőt fatálra helyezik, összekeverik csontvelővel, hússal, sózott zsíros húsleveslével és fokhagymával. Az ételt főleg vendégeknek szolgálják fel.

A kolbászok készítésének megvan a maguk szezonja, s az egyes állatok különféle testrészeit is más-más módon hasznosítják. Különlegesség például a ló sörényalatti fartájéki zsiradéka, amit vendégeknek szolgálnak fel többnyire. A lófar megfőzve is külön fogásnak számít. A szüret nevű sózott lóhús sajátos füstölésen esik át: a füstöléséhez borókát, szilfát és/vagy a sztyeppén elterjedt legyezőfüvet használják.

Hagyományos tejterméknek számít a szüt nevű forralt tej vagy a kajmak nevű tejkrém, mely más közép-ázsiai országokban is elterjedt. Az irimsik nevű túrót tavasszal állítják elő, mivel ilyenkor tudnak lefejni egy ahhoz szükséges sajátságos állagú tejet, amelyhez még tejfölt adnak hozzá. A csordások kedvelt étele a koriktik nevű sűrített tej. A fémedények oldalán leülepedett tejet lekotorják és gyógyszerként használják; a neve toszap. Az ajran egy télen és nyáron fogyasztott savanyútej.

Itt is elmaradhatatlan az erjesztett kancatej, a kumisz. Állítanak elő kumiszt még erjesztett tevetejből is. Néha a kumiszt felszívják az orron át, mivel úgy tartják egészséges.

A kazakok leginkább az idegen uralommal együtt járó letelepedések folytán ismerték meg a gabonaféléket és lisztet. Idővel a kazak konyhán is megjelentek a különféle péksütemények, melyek a gasztronómia elemi részeivé váltak. Ilyenek a bauirszak, selpek, menti és nan. A mentit általában megtöltik bárányhússal és fűszerrel, elkészítésénél pedig használnak vajat, tejfölt és hagymát is. A péksüteményeket olykor édesítik, s ilyenkor a desszert funkcióját töltik be.

A kazakoknál kínai közvetítéssel terjedt el a teafogyasztás, amely azóta rituális külsőségek között zajlik, hasonlóan több másik ázsiai népnél. Jól mutatja ezt, hogy Kazahsztánban az egyik legmagasabb a tea fogyasztása (személyenként évente 1,2 kg; Indiában csupán 650 gramm). A kazak feketetea igen erős, gyakran isszák tejjel vagy tejszínnel.

A kazak gasztronómiát is érték külső hatások az évszázadok során. A legjelentősebb a tatár és orosz, de ugyanakkor ukrán, német, ujgur, koreai, kínai, arab vagy török hatások is megfigyelhetők. Ezek a népek közvetítették Kazahsztánba például zöldség-, hal- és tengergyümölcs-fogyasztást, sőt számos édességet is.

Képek a kultúráról[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Ökölvívás[szerkesztés]

A kazak ökölvívók az amatőr ökölvívó-világbajnokságokon több aranyérmet is szereztek.

Világbajnokok:

Kerékpározás[szerkesztés]

Kazahsztáni orosz Alekszandr Vinokurov profi országúti kerékpáros, a Pro Team Astana versenyzője.

Olimpia[szerkesztés]

Kazahsztán sportolói 2016-ig 19 aranyérmet szereztek a nyári olimpiai játékokon – ebből 7-et ökölvívásban, és 3 alkalommal nekik ítélték a legtechnikásabb ökölvívónak járó Val Barker-díjat is – és 1-et a téli olimpiákon.

Olimpiai bajnokai:

Vlagyimir Mihajlovics Szmirnov 1994. évi olimpiai bajnok képe egy bélyegen

Ünnepek[szerkesztés]

Dátum név helyi név megjegyzés
Jan. 1-2. Újév Жаңа жыл
Новый Год
Jan. 7. Ortodox karácsony Рождество Христово
Hiv. ünnep 2007 óta
Márc. 8. Nemzetközi nőnap Халықаралық әйелдер күні
Международный женский день
Márc. 21-23. Nauriz Наурыз мейрамы Perzsa újév; hagyományosan egy tavaszi ünnep, amely egy új év kezdetét jelöli.
Máj. 1. Kazahsztáni népi egység napja Қазақстан халқының бірлігі мерекесі
Máj. 7. A Haza megvédésének napja Отан Қорғаушы күні
День Защитника Отечества
2013 óta ünnep
Máj. 9. A Győzelem Napja Жеңіс күні
День Победы
A volt SZU nagy részében ünnep
Júl. 6. A Főváros Napja Астана күні
День столицы
Aug. 30. Az alkotmány napja Қазақстан Республикасының Конституциясы күні
День Конституции Республики Казахстан
A Mekkai zarándoklat utolsó napja Íd al-Adháa Құрбан айт
Курбан айт
2007 óta hiv. ünnep
Dec. 1. Az első elnök napja Тұңғыш Президент күні
День Первого Президента
2013 óta ünnep
Dec. 16-17. A Függetlenség Napja Тәуелсіздік күні
День независимости
Függetlenség a Szovjetuniótól
Egyéb vallási ünnepek:
  • Corban Fesztivál
Az arab „corban” szó áldozatbemutatást jelent. Mikor elérkezik ez a nap, a kazakok ökröt vagy birkát ölnek áldozatként, szórakoztatják vendégeiket, és megajándékozzák barátaikat, rokonaikat. [megj. 1]
  • Böjt-végi Fesztivál a muszlimok szent hónapjának, a Ramadánnak utolsó napja. Az iszlám szokások szerint ekkor (muszlim naptár szerint) minden felnőtt kazaknak tartózkodnia kell az evéstől és ivástól napkeltétől napnyugtáig. Ezen hónap kezdete és vége attól függ, mikor jelenik meg az újhold. Mikor a böjt véget ér, vidám ünnepség veszi kezdetét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank
  2. World Population Review
  3. World Population Review 2022
  4. Kazahsztán (magyar nyelven). Kazah Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége. [2014. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. a b c d e f Általános információk (magyar nyelven). Kazah Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége. [2015. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  7. Kazakhstan Population (2022) - Worldometer (angol nyelven). www.worldometers.info. (Hozzáférés: 2022. július 11.)
  8. Zarakhovich, Yuri. „Kazakhstan Comes on Strong”, 2006. szeptember 27.. [2015. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. december 13.) 
  9. a b c d e f Országok lexikona A-Z, 2007
  10. Látványos műholdképek mutatják a kőolajtermelés hatásait – Origo.hu, 2012. április 23.
  11. Flooding Sparks Complaints, Finger-Pointing. EurasiaNet.org. (Hozzáférés: 2017. május 1.)
  12. pogoda.ru
  13. NOAA
  14. http://www.svali.ru/catalog~42~38111~index.htm
  15. Kazakstan - Environment. countrystudies.us . (Hozzáférés: 2022. július 20.)
  16. http://www.kazakhstan.orexca.com/kazakhstan_nature_parks.shtml
  17. Kazakhstan - Independent Kazakhstan | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  18. News, A. B. C.: Kazakhstan moves to extend presidential term, rename capital (angol nyelven). ABC News. (Hozzáférés: 2022. szeptember 17.)
  19. Geography for Kids: Kazakhstan. www.ducksters.com. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  20. Kazakhstan – Independent Kazakhstan | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  21. Kazakhstan Archives (angol nyelven). Amnesty International. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  22. https://index.hu/belfold/2017/08/10/visszaadtuk_kazahsztan_diktatoranak_a_rabot_akivel_leszamolna/
  23. https://index.hu/kulfold/2017/07/26/nazarbajev_abljazov_kiadatas_magyarorszag_kazahsztan_baltas_gyilkos_ketto/
  24. Kazakhstan abolishes the death penalty: www.france24.news (2021. január 2.) (Hozzáférés: 2021. január 2.) nincs elsődleges cím, [halott link]
  25. Több ezren tüntettek Kazahsztánban, miután megemelkedett a gáz ára (MTI / hvg.hu, 2022-01-05. Hozzáférés: 2022-01-05)
  26. Онлайн-трансляция происходящего в Казахстане (kommersant.ru, 2022-01-05)
  27. Yes, Kazakhstan should change its name. This map shows why.. Washington Post . [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 11.)
  28. Kazakh leader resigns after three decades”, 2019. március 19.. [2019. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2019. március 19.) (brit angol nyelvű) 
  29. Kazah nép teljes kormánya menni levesbe (Index.hu, 2019-02-21)
  30. Lemondott Közép-Ázsia Kádár Jánosa (Index.hu, 2019-03-19)
  31. Токаев вступил в должность президента Казахстана (Kommersant.ru, 2019-03-20)
  32. Выберем пятилетку досрочно (Kommersant.ru, 2019-04-10)
  33. Токаев принял присягу и вступил в должность президента Казахстана (Kommersant.ru, 2019-06-12)
  34. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s BTI 2022 Kazakhstan Country Report (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. július 19.)
  35. Laruelle, Marlene. Kazakhstan in the Making: Legitimacy, Symbols, and Social Changes. Lexington Books, 173. o. (2016) 
  36. RAKHIMZHANOVA, GALIYA. MODERNIZATION AND POLITICAL PARTY DEVELOPMENT IN KAZAKHSTAN. Astana: Nazarbayev University (2017) 
  37. Kazakhstan: Nations in Transit 2020 Country Report (angol nyelven). Freedom House . [2021. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  38. Конституция Казахстана. Викитека . [2021. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  39. The Languages spoken in Kazakhstan (amerikai angol nyelven). Studycountry . [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 11.)
  40. Сведения о Казахстане. Центральное разведывательное управление . Книга фактов. [2020. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 29.)
  41. Власти Казахстана объявили, что страна должна отказаться от кириллицы. Первый канал , 2012. december 14. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
  42. Lillis, Joanna: Dark Shadows: Inside the Secret World of Kazakhstan, 2019. március 20. [2019. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
  43. Collins, Cheryl: Kazakhstan's 'forgotten Poles' long to return. Cdi.org, 2003. január 2. [2007. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 1.)
  44. Clarey, Christopher: Politics, economics and time bury memories of the Kazakh gulag. International Herald Tribune, 2007. január 1. [2007. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 9.)
  45. The results of the national population census in 2009. Agency of Statistics of the Republic of Kazakhstan, 2010. november 12. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  46. Pew Forum on Religious & Public life, Chapter 1: Religious Affiliation, 2012. augusztus 9. [2016. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 27.)
  47. Kazakhstan. Bradt Travel Guides; Third edition, 23. o. (2018. szeptember 7.). ISBN 978-1-78477-092-1 
  48. Kazakhstan – International Religious Freedom Report 2008 Archiválva 2017. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. U.S. Department of State. Retrieved 7 September 2009.
  49. Казахстан – среди стран, ограничивающих свободу вероисповедания (orosz nyelven). Радио Азаттык. (Hozzáférés: 2022. július 11.)
  50. Kazakhstan profile. State.gov . US State Department. [2019. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 14.)
  51. Vámunió
  52. WTO: Kazakhstan. WTO.org. (Hozzáférés: 2021. május 28.)
  53. Uranium in Kazakhstan – Nuclear Power in Kazakhstan. world-nuclear.org. [2013. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 15.)
  54. Uranium Supplies: Supply of Uranium. world-nuclear.org. [2015. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 15.)
  55. Нефтегазовая отрасль обеспечивает 25% ВВП РК (oroszul)
  56. a b c d Archivált másolat. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
  57. CIA World Factbook
  58. http://www.nationsencyclopedia.com/Asia-and-Oceania/Kazakhstan-TRANSPORTATION.html
  59. Anonymous: Aviation Safety: Commission updates EU air safety list – Iran and Africa make progress (angol nyelven). Mobility and Transport - European Commission , 2016. szeptember 22. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  60. Sustained safety effort pulled Kazakhstan off EU blacklist. www.flightglobal.com . [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  61. Bajkonur – a következő ötven év – Úrvilág cikk
  62. Hip Hop around the World: An Encyclopedia [2 volumes] (angol nyelven). ABC-CLIO (2018. december 31.). ISBN 9780313357596 
  63. Laruelle, Marlene. The Nazarbayev Generation: Youth in Kazakhstan (angol nyelven). Rowman & Littlefield (2019. augusztus 30.). ISBN 9781793609144 
  64. March 2016, Zhanna Shayakhmetova in Culture on 26: Kazakh Pop Music Experiencing Heyday. The Astana Times , 2016. március 26. (Hozzáférés: 2019. október 9.)
  65. Forrás: Magyarok Világszövetsége, sajtótájékoztató
  66. Forrás: www.kurultaj.hu

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A Bibliában is találunk erre utalást, ahol ez a szó templomi (áldozati) ajándékot jelent: „Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.” (Mk. 7:10-13, RÚF)

További információk[szerkesztés]

  • Kazah Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége (magyar, angol, kazak)
  • A magyaroknak Kazahsztánról, a nagykövetség kiadványa (magyar)
  • Henri Alleg: Vörös csillag és zöld félhold. A szovjet kelet; ford. Konok István; Kossuth, Bp., 1988
  • Szaginbek Turszynov: Kazakisztán és Magyarország. Történelmi kapcsolatok és az együttműködés napjainkban; ford. Benkő Mihály; BARSZ Magyar-Kazah Alapítvány, Bp., 2005
  • A gazdaság- és turizmusfejlesztés szerepe Kazahsztánban. A kazah fejlesztési gyakorlat és ami mögötte van. Tematikus szám; NFA, Dunaújváros, 2013 (NFA füzetek)
  • Emberek aranyban. Fejedelmi sírok leletei a sztyeppe piramisaiból című kiállítás katalógusa; 2. jav. kiad.; Civil Régészeti Alap Egyesület, Bp., 2014