Libanon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Libanoni Köztársaság
الجمهوريّة اللبنانيّة (arabul)
al-Jumhūrīyah al-Lubnānīyah
République libanaise (franciául)
Libanon zászlaja
Libanon zászlaja
Libanon címere
Libanon címere
Nemzeti himnusz: Libanon nemzeti himnusza
النشيد الوطني اللبناني (an-Našīd al-Waṭanī al-Lubnānī)

FővárosaBejrút
é. sz. 33° 53′ 20″, k. h. 35° 29′ 40″Koordináták: é. sz. 33° 53′ 20″, k. h. 35° 29′ 40″
Államformaparlamentáris konfesszionalista köztársaság
Vezetők
ElnökJelenleg Betöltetlen
MiniszterelnökNadzsíb Azmi Míkáti
Parlament elnökeNabih Berri
Hivatalos nyelvarab, francia
Beszélt nyelvekörmény
FüggetlenségFranciaországtól
Nagy-Libanon létrejötte1920. szeptember 1.
Alkotmány elfogadása1926. május 23.
Függetlenség kikiáltása1943. november 22.
Francia mandátum vége1945. október 24.
Francia csapatok kivonása1946. április 17.

ElődállamokLibanoni Köztársaság Libanoni Köztársaság
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint6 100 075 fő (2018)[1]
Rangsorban21.
GDP2020-as becslés[2]
Összes19,126 milliárd USD (119.)
PPP: 78,931 milliárd USD
Egy főre jutó2802 USD (136.)
PPP: 11 564 USD
HDI (2018[3])Növekedés0,730 (93.) – magas
Gini-index (2017)Csökkenés pozitív50,7[4]
Írástudatlanság4,9%[5]
Földrajzi adatok
Terület10 452 km²
Rangsorban161.
Víz1,8%
IdőzónaEET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
PénznemLibanoni font (LBP)
Nemzetközi gépkocsijelRL
Hívószám961
Segélyhívó telefonszám
  • 140
  • 175
  • 112
  • 160
Internet TLD.lb
Villamos hálózat220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozóA, B, C, D és G típus
Közlekedés irányajobboldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Libanoni Köztársaság témájú médiaállományokat.

Libanon térképe
Libanon térképe

Libanon, hivatalos nevén Libanoni Köztársaság (arab: الجمهورية اللبنانية) ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Északról és keletről Szíria, délről Izrael, nyugatról pedig a Földközi-tenger határolja.

Az 1975-1990-es polgárháború előtt virágzó állam volt, a Közel-Kelet pénzügyi és banki központja, amiért megkapta a nem hivatalos „Közel-Kelet Svájca” nevet is.[6] 2020-ban viszont csődöt jelentett.[7]

Alapító tagja volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének; tagja az Arab Ligának (1945), az el nem kötelezett országok mozgalmának (1961), az Iszlám Konferencia Szervezetének (1969) és a frankofón országoknak (1973).

Etimológia[szerkesztés]

Nevét a Libanoni-hegységről kapta, amely a Földközi-tenger partja mentén húzódik keresztül az országon. A hegység elnevezése az ősi sémi laban (= "fehér") szóból ered, mivel viszonylag magas csúcsait télen hó borítja.[8]

Története[szerkesztés]

Az őskorban[szerkesztés]

A Bejrúttól 10 km-re északnyugatra fekvő Ksar Akil, egy nagy köves menedék, meredek mészköves sziklák alatt,ahol a régészek 23,6 méter mélyen az egyik leghosszabb paleolit kovakő gyárat tárták fel. Ezen felül találtak itt bebarnult felső „Levalloiso-Mousterien” (Moustier-kultúra) maradványokat hosszú, háromszög alakú rétegekkel. Az efeletti rétegek bemutatták a Felső-paleolit mind a hat szintjét. Ennek az első részén emirát pontot találtak, (XXIV), nagyjából 15,2 méter mélyen egy nyolc éves homo sapiens csontvázát tárták fel, (aki az Egbnert nevet kapta, és jelenleg a Bejrúti Nemzeti Múzeumban került kiállításra, miután az Amerikai Egyesült Államokba is elvitték tanulmányozni. Őt 11,6 m mélységből ásták ki. A XXV—XXVI. szintről egy neandervölgyi ember felső állcsontját szedték ki. Hooijer tanulmányai arra utalnak, hogy a fauna (biológia) jellemző állatai között ott voltak a caprák és az európai dámvadak, majd a Stephanorhinus is megjelent a korszak végén.[9]

Úgy vélik, itt lehet megtalálni a legrégebbi jeleket a felső-paleolit eszközök használatáról. A műalkotások közül itt találták meg a Ksar Akil réteget, amely jellemzője az itt megtalált eszközöknek. Ezen kívül találtak itt kilyukasztott kagylókat, amiket a kialakításukból fakadóan medálként vagy gyöngyként viseltek. Ezzel az egyik első nyugat-eurázsiai nép lehetett, mely személyes díszítéseket használt. Rádiókarbonos mérések szerint az első emberek nagykából 45 000 évvel ezelőtt élhettek a környéken. A személyes díszítések jelenléte Ksar Akilban arra utalhat, hogy megjelent a modern emberi viselkedés. Az itt talált díszítések egyidejűek lehettek az olyan késő-kőkorszaki leletekkel, mint amit Enkapune Ya Muto környékén találtak.[10][11][12]

Az ókorban[szerkesztés]

Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már a Kr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. A föníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágót). Fönícia hűbéresi viszonyban volt az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak az I. e. 1. században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.

A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a 13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom, majd 1516-tól az Oszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felett Franciaország vállalt védnöki szerepet.

A modern Libanon[szerkesztés]

Az első világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.

A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott (1975-1990). A szemben álló felek 1989-ben egyeztek meg (Táifi egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa-völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.

Politikai téren újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muszlim, míg a parlament elnökének tisztét síita muszlim vallású személy tölti be.

2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a falangista milicisták által ellenőrzött kb. 25 km széles ütközőzónát.

Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban sokáig vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafík Haríri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken („cédrusforradalom”) követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt volt miniszterelnök fiának, Szaad Harírinek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.

Szétlőtt lakóház Türoszban (2006)

2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határmenti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatául. Augusztus 11-én az ENSZ BT hosszú ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litáni folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó és a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány és a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több mint ötmilliárd dolláros kár érte. (A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16-án adták át Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere-egyezmény keretében.)

2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.

A 2020. augusztus 4-én a bejrúti kikötőben bekövetkezett hatalmas robbanás rázta meg a fővárost. A detonáció 200 ember életébe került és 300 ezer ember vesztette el otthonát. A tragédia miatt kormányellenes zavargások törtek ki a fővárosban, amelyeken az emberek a vezetők távozását követelték, ellenkező esetben fegyveres harcba is készek voltak bocsátkozni.[13] A robbanás okozta társadalmi feszültség és gazdasági visszaesés olyan rettentő méretet öltött napokon belül, hogy a Hasszán Diab vezette kormánynak augusztus 10-én le kellett mondania.[14]

Földrajz[szerkesztés]

Libanon területe Magyarországénak kb. egy-kilencede.

Domborzata[szerkesztés]

Nyugatról kelet felé haladva négy fő tájegység különböztethető meg:

A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a Libanoni-hegység uralja. Magasabb részeit télen hó borítja. A hegység legmagasabb pontja: Kurnat-esz-Szauda, 3083 m. A hegységtől keletre húzódó Antilibanon 2629 méterig emelkedik, míg ennek déli hegyóriása, a Hermon 2814 m magas.

Domborzati térkép
Libanon (Libanon)
Domborzati térkép


Vízrajza[szerkesztés]

Főbb folyói: Orontész, Litáni, Nahr al-Kabir.

Éghajlata[szerkesztés]

A parti síkság meleg, mediterrán éghajlatú, száraz nyarakkal. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, decembertől áprilisig hó is előfordul. A tenger vize télen is elviselhető a fürdéshez (kb. 16 °C).

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A hegyeket örökzöld erdő borítja. A tölgy az egész országban elterjedt.[15] Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett. A kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól, ezért az egykori nagy erdőségeit kopár karsztfennsíkok, sziklagyepek váltották fel.

Állatvilágában a növényevők közül megtalálható a bezoárkecske és a golyvás gazella, a rágcsálók közül jellegzetes a perzsa mókus, a törpe hörcsög, az erdei pele, a levantei földikutya. A madarak közül fészkel itt pl. a kis kócsag, üstökösgém, fekete és parlagi sas. Jellegzetes hüllők: mór teknős, vörös rézsikló, homoki kígyó. [16]

Környezeti problémák[szerkesztés]

Libanon legnagyobb környezeti problémái közé tartozik az erdőirtás, a talajromlás, az erózió, az elsivatagosodás, és a fajok elvesztése is. Bejrútban a gépjárműforgalomból és az ipari hulladékok elégetéséből származó levegőszennyezés; a nyers, kezeletlen szennyvízből és olajszennyezésből származó vízszennyezés.[17]

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete

Az ország 1926 óta köztársaság, 2020 óta parlamentáris demokrácia.

A libanoni alkotmányt 1926-ban fogadták el. Az alkotmány 24. cikke intézkedésként írja elő a politikai tisztségek konfesszionalizmus alapján történő elosztását, de nem határozza meg ezek elosztásának módját. Mindazonáltal előírja, hogy a helyek felét a keresztények, a felét pedig a muszlimok kapják.

Az államrendszer "libanoni modellje" (konfesszionalizmus) véglegesen 1943-ban jött létre, amikor az ország függetlenné vált Franciaországtól. Annak érdekében, hogy többé-kevésbé egyenlő hozzáférést biztosítsanak minden vallási felekezet számára a legfőbb hatalomhoz, a négy legmagasabb állami tisztség meghatározott vallási csoportok tagjai számára van fenntartva:[18][19]

Ezek az előírások nem az 1926-os alkotmányon, hanem az 1943-as Nemzeti Paktumon alapulnak, és a felekezetek képviselői utoljára a Taif-egyezményben (1989) erősítették meg őket.

A törvényhozó hatalmat a Képviselők Közgyűlése (arabul: مجلس النواب) azaz a libanoni parlament képviseli, amely 128, négy évre megválasztott képviselőből áll. A közgyűlésnek 64 muszlim és 64 keresztény képviselőből kell állnia. A parlament megválasztja az elnököt, jóváhagyja a kormány összetételét, elfogadja a köztársaság törvényeit és költségvetését.

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:

Libanon kormányzóságai
  1. Bejrút
  2. Libanon-hegy kormányzóság
  3. Észak kormányzóság
  4. Bekaa kormányzóság
  5. Nabatijja kormányzóság
  6. Dél kormányzóság

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Zahlé városa
Egy keresztény templom és egy mecset Bejrútban

Általános adatok[szerkesztés]

Az ország becsült lakossága 6,2 millió fő volt 2017-ben.[20] Ennek kb. 40%-a menekült. Az 1990-es évek óta közel félmillió menekült érkezett Palesztinából.[20] A 2010-es években kb. 2 millió szír menekült érkezett és maradt tartósan az országban.[21][22]

Népessége 2018-ban a CIA alapján: 6,1 millió fő,[23] ebből 1,5 millió szír és közel 0,5 millió palesztin menekült.

Népességének változása[szerkesztés]

A népesség alakulása 1960 és 2021 között
Lakosok száma
1 804 927
2 136 640
2 416 743
2 604 875
2 667 229
2 752 473
3 092 718
3 690 110
4 246 924
5 261 372
1960196619721978198419911997200320092021
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

A népesség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A keresztény libanoniak nagy része nem arabnak azonosítja magát, hanem az ősi kánaániták leszármazottaiként, és még inkább föníciainak.[24] A libanoni lakosság a föníciai, görög, egyiptomi, török és arab népek keveredéséből alakult ki az évezredek során. [16]

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Hivatalos nyelv az arab, de sokan beszélik a franciát és az angolt is. Az alkotmány határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a francia nyelv hivatalosként használható.[25]

Vallási megoszlás[szerkesztés]






Vallási megoszlás a CIA World Factbook 2020-as adatai alapján.[26]

  keresztény (32,4%)
  szunnita muszlim (31,9%)
  síita muszlim (31,2%)
  drúz (4,5%)

A vallási megoszlás 2014-es becslés alapján [27]:

Hivatalosan 18 vallási felekezet van elismerve az országban (2012).[20] A palesztin és szír menekültek beáramlása felborította az érzékeny vallási egyensúlyt,[16] és a muszlimok kerültek túlnyomó többségbe.

A lakosság vallás szerinti területi elkülönülése fokozódott: a tengerpart középső szakaszát kísérő széles sávban a keresztények, északon és délen a muszlimok vannak többségben (2006), a Libanoni-hegység középső részén és a Bekaa-árok déli sávjában zárt drúz közösségek élnek. [16]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Bejrút, a főváros egy képe
Szidón

Általános adatok[szerkesztés]

Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. Az 1990-es években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpra állítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg. A szíriai konfliktus, és többek között a beáramló mintegy 2 millió szíriai menekült miatt lelassult a gazdasági növekedés. 2014-2016 között a GDP reál növekedési üteme 1-2%-ra esett vissza. [27]

2020 márciusában az ország a hatalmas államadóssága miatt csődöt jelentett.[7] Ugyanezen év augusztusában a bejrúti kikötőben bekövetkezett robbanás további milliárdos károkat okozott az ország gazdaságának, ami miatt a kormány 10 milliárd dolláros segélyt kért a Nemzetközi Valutaalaptól. Az elemzések szerint az okozott károkra rámehet a GDP 14%-a és a gazdasági visszaesés 24%-os lehet.[28]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termények között megemlítendő a citrusfélék, szőlő, paradicsom, alma, zöldségek, burgonya, olajbogyó, dohány.[27]

Ipar[szerkesztés]

Ásványkincsekben szegény ország, ipara viszonylag fejletlen. Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott.

Főbb ágazatok: pénzügyi szolgáltatások, élelmiszerfeldolgozás, ékszer- és cementgyártás, textilipar, ásványi és vegyi termékek, továbbá fa- és bútoripari termékek gyártása, kőolajfinomítás, fémgyártás, borászat. [27]

Külkereskedelem[szerkesztés]

Külkereskedelme a CIA World Factbook alapján [27]:

  • Fő importcikkek: kőolajtermékek, gépjárművek, gyógyszerek, ruházat, a hús és élő állatok, fogyasztási cikkek, szövet, dohány, elektromos gépek és berendezések, vegyszerek
  • Fő exportcikkek: ékszer, nemesfémek, vegyi anyagok, fogyasztási cikkek, gyümölcs és zöldség, dohány, építési nyersanyagok, elektromos gépek és kapcsolók, papír

Főbb partnerek 2019-ben: [27]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Turizmus, halászat.

Közlekedés[szerkesztés]

Egy főút Bejrútban

Közút[szerkesztés]

Közúthálózatának 7300 km a hossza.

Gyorsforgalmi utak:

  • Beirut – Tripoli: 81 km.
  • Beirut – Kfar Badde: 65 km.
  • Beirut – Sofar: 26 km.
  • Tripoli – Khane: 20 km.

Vasút[szerkesztés]

Az országnak korábban volt, ma azonban nincs vasúthálózata.

Egyéb[szerkesztés]

Ezenkívül 12 kikötő és 5 repülőtér is van Libanonban, melyek közül a legjelentősebb a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér.

Telekommunikáció[szerkesztés]

Hívójel prefix OD
ITU zóna 39
CQ zóna 20

Kultúra[szerkesztés]

Libanon a föníciaiak otthona volt, ezt követően az asszírok, a görögök, a rómaiak, a perzsák, az arabok, a középkori keresztesek, az oszmán törökök és a franciák hódították meg. Ez tükröződik Libanon sokszínű népességében és mai kultúrájában is.

Társadalom[szerkesztés]

A régóta fennálló iszlám és keresztény hagyományok mélyen beépültek a társadalmi normákba és elvárásokba. Az életmód azonban tükrözi az európai hatásokat is. Ennek oka részben partvidékének Európához való közelsége (mint a kelet-nyugati kereskedelem kulcsfontosságú kapcsolattartó pontja), valamint a francia megszállás időszaka is.[29] Gyakori például a városok utcáin, hogy az embereken mind a hagyományos libanoni öltözéket, mind a modern európai divatot látni.[29]

Libanon kollektivistább, mint a nyugati társadalom. Az egyének „csoportok” tagjaiként fogják fel magukat, ahol a családot a társadalom legfontosabb egységének tekintik. A csoportok érdekei általában felülírják az egyének érdekeit, még akkor is, ha ütköznek azzal.[29] Az időseket mélyen tisztelik; az apa vagy a legidősebb férfi a család „pátriárkája”.[29]

A legtöbb arab fővároshoz képest Bejrút modernebb és kulturálisan liberálisabb, Damaszkuszhoz, Kairóhoz vagy Bagdadhoz képest. Toleránsabb mind a férfiak és nők közötti kapcsolatok, mind a homoszexualitás tekintetében. A házasság előtti szexuális kapcsolat is jellemző, bár ezt mind a muszlim, mind a keresztény hívők elítélik.

Libanon a média egyik közel-keleti központja, továbbá a legliberálisabb és legnagyobb fokú sajtószabadsággal rendelkező ország az arab világban. A Riporterek Határok Nélkül szervezet alapján "a médiának nagyobb szabadsága van Libanonban, mint bármely más arab országban".[30] Ez volt az első arab ország, amely engedélyezte a privát rádió- és TV-csatornát.[30]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Libanonban a három fő nyelvet, az angolt és/vagy a franciát és az arabot tanítják az iskolákban. Az angol vagy a francia, a matematika és a természettudományok kötelező oktatási tárgy minden iskola számára.

A libanoni oktatási rendszer öt szakaszból áll. Érdemes megjegyezni, hogy a becslések szerint a libanoni diákok kétharmada magániskolákba jár.[31] A felsőoktatásban a bejrúti Libanoni Egyetem az egyetlen állami intézmény.

2015 áprilisában Elias Bou Saab oktatási miniszter elismerte az állami iskolákban fennálló számtalan kihívást és hiányosságot. Például Libanon modern kori történelmével kapcsolatos nemzeti nézeteltérések miatt a helyi történelemtankönyvek csak az 1943 előtti eseményekkel foglalkoznak.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO által elismerten a kulturális világörökség része:

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Zene[szerkesztés]

Míg a hagyományos népzene továbbra is népszerű, a nyugati és a hagyományos arab stílusokat összeegyeztető modern zene, pl. a pop is népszerűvé vált.[32]

Kairó mellett Bejrút az arab zene egyik központja.

Irodalom[szerkesztés]

Az irodalomban Halíl Dzsibrán libanoni származású költő emelhető ki. Legismertebb műve A Próféta.

Hagyományok[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Libanon éghajlata kitűnő lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Az ország bővelkedik látnivalókban. A libanoni polgárháború előtt Bejrútot a "Közel-Kelet Párizsa" vagy "a közel-keleti gyöngyszem" néven emlegették. Bevételének egyötöde akkor a turizmusból származott. Az arab és francia konyha ízes remekei, a tengerparti üdülőhelyek, a szidóni és bübloszi lovagvárak, a régi föníciai és római települések maradványai, a gyönyörű tájak, a Bekaa-völgy látvány a Libanoni-hegységen áthaladó Dah-el-Beidar hágóról, a havas hegyek nyújtotta sportolási lehetőségek Libanont méltán tették igazi turistaparadicsommá. [15] A 2010 előtti években a politikai stabilitás és a biztonság fokozódása miatt a beérkező turisták száma ismét jelentősen növekedett, ami az időnkénti izraeli beavatkozások és a szír polgárháború miatt újra visszaesett.

Fő látnivalók:[33][34][35]

Sport[szerkesztés]

A legnépszerűbb sportok a labdarúgás, a kosárlabda és a rögbi. Az ország földrajzának köszönhetően téli és nyári sportok is egyaránt űzhetőek.

Labdarúgás[szerkesztés]

A cédrusoknak becézett nemzeti labdarúgó-válogatott még kvalifikált egyik labdarúgó-világbajnokságra se, de az Al-Ahed FC első alkalommal nyerte meg az AFC-kupát 2019-ben.

Olimpia[szerkesztés]

Az ország függetlenedése óta minden nyári olimpiai játékokon képviseltette magát, és két év kihagyásával majdnem minden téli játékokon is. Eddig összesen 4 érmet nyert, 2 ezüstöt és 1 bronzot bírkózás, illetve 1 bronzot súlyemelés számból.

Ünnepek[szerkesztés]

Libanon nemzeti ünnepei[36]
Dátum Elnevezés Arab név[37] Francia név Megjegyzés
Január 1. Újév رأس السنة Nouvel an
Január 6. Vízkereszt és örmény karácsony Épiphanie, Noël Arménien Az ünnepet 2003-ban hivatalosan elismerték Libanonban[38] Az örmények ünneplik.[39]
Február 9. Szent Maron napja عيد مار مارون Fête de Saint-Maron A maroniták ünneplik.
Március 25. Jézus születésének hírüladása عيد البشارة Fête de l'Annonciation Muszlimok és keresztények is ünneplik.
Mozgóünnep Nagypéntek جمعة الآلام Vendredi Saint Húsvétvasárnapot megelőző pénteken ünneplik. A nyugati és keleti egyházi dátumokat is tartják.
Mozgóünnep Húsvétvasárnap الفصح المجيد Pâques A nyugati és keleti egyházi dátumokat is tartják.
Május 1. A munka ünnepe عيد العمّال Fête du Travail
Május 6. Mártírok napja عيد الشهداء Jour des martyrs Szíriai és libanoni ünnep, ami az 1916. május 6-án Dzsemal pasa által kivégzett bejrúti és damaszkuszi nacionalistákra emlékezik.
Május 25. Felszabadulás és ellenállás napja عيد المقاومة و التحرير Fête de la Libération et Résistance 2000-ben az izraeli csapatok Dél-Libanonból való kivonásának ünnepe.
Augusztus 15. Mária mennybevétele عيد إنتقال العذراء Assomption de Marie
November 22. Függetlenség napja عيد الإستقلال Fête nationale Elsődleges nemzeti ünnep, a franciáktól 1943-ban elnyert függetlenségre emlékezve
December 25. Karácsony عيد الميلاد Noël
Az muszlim naptár szerinti ünnepek
Muharram 1. Iszlám újév رأس السنة الهجرية Nouvel an islamique Franciául még: 1er Muharram
Muharram 10. Ásúrá ذكرى عاشوراء Fête de l’Achoura
Rabi' al-awwal 12. Maulid مولد النبي Mawlid Rabi' al-awwal 12. a szunnitáknál, míg a síitáknál Rabi' al-awwal 17. Franciául még: mouloud, mouled, maoulide vagy Mawlid al-Nabi.
Shawwal 1. A böjt megtörésének ünnepe عيد الفطر Aïd el-Fitr Az ünnep 3 napig tart shawwal 3-ig.
Dhu al-Hijjah 10. Áldozati ünnep عيد الأضحى Aïd el-Kebir Az ünnep 3 napig tart dhu al-hijjah 13-ig, franciául még: la Fête du sacrifice, Aïd al Adha vagy Eid el-Kebir
Egyéb ünnepek
Dátum Elnevezés Arab név Francia név Megjegyzés
Február 15. Szent Vartan napja A libanoni örmények ünneplik.
Március 9. Tanárok napja عيد المعلم Fête des professeurs
Március 21. Anyák napja عيد الأم Fête des Mères
November 1. Mindenszentek عيد جميع القديسين Toussaint
Mozgóünnep Mennybemenetel عيد الصعود Jour de l'Ascension
Szeptember 8. Szűz Mária születése ميلاد مريم العذراء Nativité de Marie

Források[szerkesztés]

  • Bodo Hadenberg: Az emberiség krónikája.  (1987)
  • CIA World Factbook: Lebanon

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a History of Lebanon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The World Factbook (angol nyelven). Központi Hírszerző Ügynökség
  2. https://www.imf.org/en/Publications/WEO/weo-database/2021/April/weo-report?c=446,&s=NGDPD,PPPGDP,NGDPDPC,PPPPC,&sy=2019&ey=2026&ssm=0&scsm=1&scc=0&ssd=1&ssc=0&sic=0&sort=country&ds=.&br=1
  3. Archivált másolat. [2019. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 10.)
  4. Archivált másolat. [2021. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 10.)
  5. http://uis.unesco.org/en/country/lb
  6. Lebanon: From Switzerland of the Middle East to modern-day dystopia (angol nyelven). Middle East Eye. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  7. a b Libanon csődöt jelentett
  8. Pospelov E. M. A világ földrajzi nevei. Helynévszótár / Orosz szótárak, Astrel, AST, 2002. - 512 p. - 3000 példányban — ISBN 5-17-001389-2
  9. Inventory of Stone-Age sites in Lebanon, p. 73-75 and see fig. XVII on p. 163 for drawing by Peter. J. Wescombe of the javelin found at Beirut VI. Imprimerie Catholique (1965) [halott link]
  10. (2001) „Ornaments of the earliest Upper Paleolithic: New insights from the Levant”. Proceedings of the National Academy of Sciences 98 (13), 7641–6. o. DOI:10.1073/pnas.121590798. PMID 11390976.  
  11. Douka, K. 2011. An Upper Palaeolithic shell scraper from Ksar Akil (Lebanon). Journal of Archaeological Science 38 (2):429-437
  12. Kuhn, Steven L., Stiner, Mary C., Reese, David S., Güleç, Erksin., Ornaments of the earliest Upper Paleolithic: New insights from the Levant, Edited by Henry C. Harpending, PNAS, June 5th 2001
  13. Már halottja is lehet a bejrúti zavargásoknak, lövések dördültek a városban (index.hu)
  14. Lemond a libanoni kormány (portfolio.hu)
  15. a b Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995
  16. a b c d Országok lexikona A-Z, 2007
  17. CIA World Factbook
  18. Lebanon's Confessionalism: Problems and Prospects. United States Institute of Peace, 2009. március 22. [2009. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 17.)
  19. Marie-Joëlle Zahar: Chapter 9 Power sharing in Lebanon: Foreign protectors, domestic peace, and democratic failure. [2011. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 17.)
  20. a b c Archivált másolat. [2019. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 8.)
  21. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2017. október 8.)
  22. https://index.hu/kulfold/2017/10/04/libanon_menekultek_menekulttabor_sziria_haboru_menekultvalsag_masodik_resz/
  23. "CIA World Factbook - Lebanon".
  24. https://www.indexmundi.com/lebanon/demographics_profile.html
  25. http://www.servat.unibe.ch/icl/le00000_.html
  26. Lebanon - the World Factbook
  27. a b c d e f https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/le.html
  28. A bejrúti robbanás letarolja a teljes gazdaságot: a koronavírus sem volt képes ekkora pusztításra (portfolio.hu)
  29. a b c d Lebanese Culture - Core Concepts (angol nyelven). Cultural Atlas. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
  30. a b Lebanon country profile”, BBC News, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés ideje: 2021. január 23.) (brit angol nyelvű) 
  31. النّشرة الإحصائيّة 2019-2020 | CRDP Lebanon. www.crdp.org . (Hozzáférés: 2020. október 2.)[halott link]
  32. Sheehan, Sean. Arts, Lebanon, 2, Cultures of the World, Marshall Cavendish Children's Books, 105. o. (2007. augusztus 30.). ISBN 978-0-7614-2081-1 
  33. Top 12 Places To Visit In Lebanon (amerikai angol nyelven). TravelTourXP.com, 2016. november 10. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
  34. 10 Best Places to Visit in Lebanon (2020) (amerikai angol nyelven). edarabia.com. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
  35. Jenny, Flatoue: 25 Best Tourist Attractions to Visit in Lebanon (amerikai angol nyelven). TourRom, 2019. szeptember 6. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
  36. Lebanon, BUREAU OF DEMOCRACY, HUMAN RIGHTS, AND LABOR, <https://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2006/71426.htm>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30
  37. holidays 2009 in Lebanon, <http://www.salhani.com/official%20holidays%2005.htm>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30 Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  38. Armenian Christmas Becomes National Holiday in Lebanon, Lebanon: Asbarez.com, 2003-01-07, <http://www.asbarez.com/2003/01/07/armenian-christmas-becomes-national-holiday-in-lebanon/>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30[halott link]
  39. Figuié, Gérard (1998), "La population", Le point sur le Liban, Maisonneuve & Larose, ISBN 978-2-7068-1314-6, <https://books.google.com/books?id=sHacTADCVDkC&lpg=PA23&pg=PA23#v=onepage&q=&f=false>. Hozzáférés ideje: 2009-08-30

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:لبنان
A Wikimédia Commons tartalmaz Libanon témájú médiaállományokat.